Erre a magyar tanácsköztársaság, illetve Kun Béla kommunizmusának bukása után kerülhetett sor, midőn az antant hatalmak nagy nyomására a román csapatok november közepéig kivonultak Budapestről, illetve Magyarország akkor már erősen "megcsonkított" területeiről (a határok véglegesítése, mint ismeretes, az 1920. június 4-i trianoni békeszerződéssel történt meg). Horthy ekkor először a "főbűnös fővárost leckéztette meg", méghozzá oly módon, hogy a Gellért Szálló előtt a polgármesternek és a város többi vezetőjének többek között a következőket mondta: "Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözködött. Ez a város börtönbe vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait, és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani (...) Katonáim, miután betakarították Isten áldását, fegyvert vettek kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt, e hazában. Ezek a kezek nyitva állnak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell." Ez utóbbi fenyegetés be is következett a Horthy uralkodásának kezdetét jellemző "fehérterror" idején, de az igazsághoz tartozik az is, hogy a trianoni szerződés elismerésével a kormányzó rendszere megállította Magyarország további összezsugorodását... Az 1920. március 1-jei kormányzóvá választását követően Horthy feloszlatta a fővezérséget, s a Gellért Szállóból a Várba, a királyi palota egyik szárnyába költözött. Az elkövetkező hetekben és hónapokban csak kevesen feltételezték, hogy Horthy kormányzósága, "király nélküli királysága" néhány hónapnál, esetleg évnél tovább tarthat. Mint ismeretes, közel sem így történt: az ideiglenesnek tartott, a leginkább a kommunizmus elleni védőbástya funkcióját betöltő "pillanatnyi" megoldás néhány hónap vagy év helyett egészen 1944. október 15-ig, tehát csaknem 25 évig tartott. Horthy Miklós személye ily módon a k&eacute
;t világháború közötti időszak jelképévé vált, amelyet teljes joggal neveztek el Horthy-korszaknak. Horthy uralmának fő jellemzői a merev és ellenséges állásfoglalás a Szovjetúnió, a kommunizmus és a forradalom ellen, valamint a revíziós politika agresszív módon való megvalósítása voltak. Horthy Adolf Hitlert nem szívelte, de a német diktátor bolsevizmus elleni "keresztes hadjáratának" a gondolatával mindvégig rokonszenvezett, s kezdetben nem ellenezte, hogy Magyarország hadba lépjen a németek oldalán.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.