1849-ben bekövetkezett Világos, ezt követte a rosszemlékû Bach-korszak és Heydte báró boszorkányüldözése. A forradalom és szabadságharc vezetõinek egy része bitón, vagy puskacsõ elõtt végezte, mások osztrák börtönökben ültek, ismét mások a hontalan bolyongást, számûzetést választották. Ám voltak, akikben nem halt meg a remény, akik újból föl akarták lobbantani a forradalom lángját, mert nem tudtak beletörõdni abba, ami Világosnál történt. Makk Sándor tüzérezredes kapcsolatot tartott az emigrációban levõ Kossuthtal, szervezte a forradalmi mozgalmat idehaza. A titkos társaság élén egy ún. láthatatlan kormány állott, az egész összeesküvést “évszaki rendszerre” építették. Az esztendõ volt Magyarország, a 12 hónap ugyanannyi központ (ebbõl három Erdélyben), s mindeniknek egy-egy katonai és polgári vezetõje. A székelyföldi egyik “hónap” 4 “hétre”, Maros-, Csík-, Udvarhely- és Háromszékre oszlott. A szigorú titoktartás ellenére (a szervezet tagjai egymást nem ismerték) 1851 õszén már Erdély-szerte beszélt a nép egy láthatatlan kormányról. Úgy tûnik, a bécsi kormányt már 1851 õszén Párizsból figyelmeztették, hogy Magyarországon valami készülõben van.
      Orbán Balázs mintegy másfél évtizeddel az események után járta be Marosszéket. Az emlékek ekkor még eléggé frissek voltak, és ismerve az õ alaposságát, olykor szinte kínos pontosságát, bízvást hagyatkozhatunk rá. (Hentaller Lajos csak 1894-ben jelenteti meg a Balavásári szüret címû, a vértanúkkal és az akkori történésekkel kapcsolatos írását.)
      Heydte a Haller grófoktól elkobzott fehéregyházi kastélyban rengeteg embert hallgatott ki az összeesküvés ügyében, ám érdemleges eredményre nem jutott. És akkor jelentkezett egy áruló.

Mert árulók mindig is akadtak.
      
      Orbán Balázs kutatásai szerint a kisgörgényi (Marosvásárhelytõl 18 kilométerre lévõ falu) Bíró Mihályt 1849-ben Bem tábornok a marosszéki hármas comitè tagjává nevezte ki. A forradalom bukása után õt is letartóztatták, ám tüneményes módon nagyon hamar szabadlábra került. Nos, ez az ember jelentkezett Heydte bárónál. Elõzetesen behízelegte magát Horváth Károly és Török János bizalmába. Így hozzájutott a tervrajz és számos dokumentum több példányához. Híveket toborzott az összeesküvéshez. Vagy legalábbis úgy tett, mintha toborzott volna. Eljutott többek között az agárdi Nagy Samuhoz, aki a forradalom alatt honvédszázados volt. Most Bíró ezredesi ranggal kecsegtette. Nagy gyanút fogott, szóba sem állt tovább az árulóval, sõt, volt bajtársait, rokonait, ismerõseit is figyelmeztette a veszélyre, amit Bíró jelenthetett. Ez 1851 õszén a balavásári szüreten találkozott Horváth Károllyal, és a titkos terv kivitelérõl tárgyaltak. Novemberben valaki felismerte Bírót Marosvásárhelyen, amikor az éjszaka a Heydte lakásáról köpenybe burkolózva osont ki. A hírt közölték Horváth Károllyal, s a vezetõk úgy döntöttek, hogy az árulót ki kell végezni a titkos társaság szabályai szerint. Ám Horváth ellenezte. Akkor még nem tudhatta, hogy ezzel saját halálos ítéletét írja alá. Feltételezhetõ, hogy ebben az idõszakban Bíró csak általánosságokról tájékoztatta az osztrákokat, hisz nem tudhatta, miként végzõdik a dolog. Csak III. Napóleon államcsínye után szánta rá magát, hogy – a megváltozott európai politikai és hatalmi konjunktúrát felismerve – részletesebb jelentést tegyen az osztrákoknak. Akik hagyták, hogy a dolog érlelõdjön, miután a legfontosabb szálak már a kezükben voltak. Végül aztán 1852. január 24-én éjszaka megindultak egész Erdélyben a tömeges letartóztatások. Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Kolozsváron, Pesten, sõt Bécsben is tartóztattak le az összeesküvésben részt vevõket, vagy olyanokat, akiknek vajmi kevés közük volt hozzá, esetleg annyi, hogy valamit tudtak a szervezkedésrõl. Marosvásárhelyen fogták el Török János gimnáziumi tanárt, s mivel Horváthról úgy tudták, hogy Háromszéken tartózkodik, számára ott bocsátottak ki elfogatási parancsot. Õ azonban Vásárhelyen volt, s miután értesült Török letartóztatásáról, elment Vásárhely térparancsnokához, hogy szeretett tanáráról érdeklõdjön. Letartóztatták.
      Január 25-én indították a foglyokat Szebenbe. Akkor még csak Horváthot, Törököt, Nagy Samut, Dobolyi Sándort és Demjén Lajost. Két nap elteltével érkeztek meg az erdélyi császárvárosba, ahova már számtalan letartóztatottat zsúfoltak össze. A kihallgatások során semmi konkrétumot nem sikerült rájuk bizonyítani. Ekkor a Heydte vezette haditörvényszék elhozatta Kisgörgénybõl Bíró Mihályt. Aki aztán 25 íves vallomást írt, amelyben konkrét adatokat szolgáltatott az összeesküvõkkel kapcsolatban. Így már könnyebben ment a nyomozás, most már a konkrét adatok súlya alatt páran vallottak. Ám még mindig nem elegen. Ismét Szebenbe vitették Bírót, látszólag letartóztatva, és a 13-as cellába zárták. Szembesítések következtek, Bíró újabb adatokat szolgáltatott, mi több, a tárgyalóterem melletti szobából hallgatva a vizsgálat menetét, papírfecniket küldözgetett a kihallgatóknak, hogy milyen újabb kérdésekkel csalhatják kelepcébe a foglyokat.
      Két évig tartott a vizsgálat. Akikre nem sikerült rábizonyítani a közvetlen részvételt, szabadon engedték. De ezeknek is házi õrizetben kellett maradniuk. Horváth Károly megpróbálkozott azzal, hogy mindent magára vállaljon, s ezzel megelõzze a további letartóztatásokat Háromszéken, ahol a legtöbb összeesküvõ volt. Végül ötvenhárom személyt ítéltek halálra. Negyvennyolcnak megkegyelmeztek, ám õket is öttõl tizennyolc évig terjedõ, vasban töltendõ várfogságra ítéltek.
      
      A bitófák árnyékában
      
      1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten három bitófa magasodott. A város polgársága küldöttséget menesztett az akkori katonai parancsnokhoz, Nuppenau ezredeshez, hogy a kötél általi halált golyó általira változtassa. Sem õ, sem pedig az akkori városbíró, Lázár János nem egyezett bele. Utóbbi még kajánkodott is, hogy “elég fa van a város erdein az ilyen szép madarak számára”. A vesztõhelyen pedig saját maga ellenõrizte, hogy elég magasak-e a bitófák. A három mártírt a vásárhelyi várból, a Vargák bástyájából kísérték gyalog a vesztõhelyre. Horváth díszmagyarban, bátran lépett a bitóra. Ugyanígy két társa, Török és Gálfi is bátran tették meg az utolsó lépéseket. A kivégzés után Lázár János fõbíró házról házra járt oltatlan meszet keresni, hogy a kivégzettek testét azzal emészttesse el. És az egész városban nem akadt senki, akinek oltatlan mesze lett volna…
      A kivégzés napján a városban több száz falragaszt függesztettek ki, melyeken “a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék nevében a Marosvásárhelyt létezõ cs. kir. katonai vidéki parancsnokság” magyarázta a bizonyítványát. Lényegében egy elõzetes szervezkedésben való részvételt tudtak csak kiagyalni, melyet semmiképpen nem lehetett volna veszélyesnek bélyegezni a vallomások alapján. Ám a kamarilla, és Schwarzenberg kormányzó példát akart statuálni. Ehhez asszisztált nekik a szebeni haditörvényszék és a vásárhelyi katonai parancsnokság. No meg az akkori fõbíró.
      A postaréti bitók mellett temették el a három vértanút. Évekig csak a sírhantok domborultak, mígnem a város polgárai 1874-ben közadakozásból megépíttették a gránit emlékmûvet. Melynek az oroszlánoktól õrzött márványlapjára Jókai-sorokat véstek:
      
       “Szent hely ez, ó vándor! Egy nemzet tette e jelt itt
      Leghûbb gyermekei végzetes sírja fölé.
      Élni szabadságban, vagy azért meghalni merészen:
      Ezt hitték, vallák s haltak érette híven.
      Törvényes, szabad és független, nemzeti állás
      Intõ szobra legyen, honfi, e drága jel itt!”
      (1874)
      
      A három oldalon pedig a három vértanú neve.
      Április 19-én Sepsiszentgyörgyön végezték ki a másik két székely vértanút, Bartalis Istvánt és Váradi Józsefet.
      
      A történelem már csak ilyen
      
      Olykor igazságot szolgáltat. A Schwarzenberg testvérek közül Bódog (a szebeni katonai parancsnok) dühkitörés miatt még a vizsgálatok ideje alatt, Károly (Erdély akkori kormányzója) kevéssel a kivégzések után halt meg. Tapferner fõvizsgálóbírót Sopronba helyezték érdemei elismeréséül. A soproniak aztán 1860-ban egy éjszaka jelképesen koporsót vittek a házába. Az amúgy is állandó alkoholos mámorban élõ vizsgálóbíró megrémült, megõrült, majd rövidesen meghalt. Lázár János marosvásárhelyi fõbíró közmegvetés tárgyává vált a városban. Nemsokára õ is meghalt. Bíró Mihály, az áruló kisgörgényi birtokán – ugyancsak Orbán Balázs szerint – fényes palotát épített a vérdíjból. Ha valahol megjelent, mindenki távozott. A városban egyetlen vendéglõs sem adott neki sem szállást, sem ételt, ha olykor fényes fogatán bekocsikázott a városba. 1861-ben, amikor a nevét, mint ’48-as bizottmányi tagét felolvasták, az egész gyülekezet felkiáltott, hogy “meghalt”. Késõbb már nem tudni róla. Vagy legalábbis nem tartották érdemesnek feljegyezni, hogy mi lett a sorsa a megvetésen, kitaszítottságon kívül. Így tudta Orbán Balázs. Utóbb Kelemen Lajos, a marosvásárhelyi születésû kitûnõ helytörténész-tanár, 1993-ban megjelent Születtem Marosvásárhelyt címû könyve némi újabb adalékkal szolgál a Bíró-ügyhöz. A Bíró Mihály vs. Orbán Balázs per kapcsán, melyet elõbbi rágalmazásért indított, tudni véli, hogy Orbán tévedett Bíró szerepének megítélésében. Ám némi szubjektivitás ebben is van. Kelemen Lajosnak Bíró apai ágon távoli rokona volt.
      2003. március 20-án Balogh Károly csittszentiváni nyugalmazott ref. lelkész újabb adalékokkal szolgál. Egy 1959-ben Bodoni Kálmán ref. kántortanító által neki elmesélt történet alapján, miszerint Bírót a csittszentiváni köztemetõben hantolták el, miután Csittszentivánon rokonlátogatás közben érte a halál. Balogh Károly értesülései szerint a helybéliek nem engedték a református temetõbe temetni a még mindig árulónak ítélt Bírót, s a kisgörgényi rokonok is megtagadták vele a kapcsolatot.
      A Postarét neve Székely Vértanúk útja lett. Az obeliszk körül virágok nyílnak, a vaskerítést olykor lefestik, hogy ne rozsdázzon, s évente kétszer, március 15-én és október 6-án ünnepséget rendeznek mellette. Szinte soha nem történt meg, hogy bár egy utalás essék azokra, akiknek hamvai az emlékmû alatt pihennek. Bár a március 15-i emlékünnepséget csupán öt nappal elõzi meg a Székely Vértanúk kivégzésének emléknapját... Az eltelt 14 esztendõ alatt mindössze egyszer volt a székely vértanúknak szentelt megemlékezõ rendezvény ezen a helyen. Idén, a 150. évforduló kapcsán ismét lesz.
      Március 10-én, a kivégzés 150. évfordulójának napján déli 12 órakor a marosvásárhelyi Vártemplomban megemlékezõ istentiszteletet tartanak. Igét hírdet Tõkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Délután két órakor pedig a Székely Vértanúk emlékmûvénél koszorúzással folytatódik a megemlékezés. Ott lesznek a székely vértanúk szülõhelyeinek – Bágy, Telek, Martonos falvak – képviselõi is. Illõ és kellõ megemlékezés bár egy fõhajtással, az emlékmûnél elhelyezett virágcsokorral Marosvásárhely és egész Erdély magyarsága részérõl azokra, akik a bukás után alig egy évvel megpróbálták újból lángra lobbantani a reményt, és mert ezért a próbálkozásért életükkel kellett fizetniük.
      
      TÖRÖK JÁNOS, született az udvarhelyszéki Bágyon 1806. június 11-én. A Marosvásárhelyi Református Kollégium teológia-tanára volt. Részt vett a szabadságharcban, elfogták, de Bem kiszabadította. 1852-ben ismét elfogták, a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék 1853. október 11-én halálra ítélte. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaré-ten kivégezték. 47 éves volt.
      
      GÁLFI MIHÁLY, született Martonoson (Udvarhely-szék) 1817-ben. Töröknek sógora volt. Mint szolgabíró kezdte közszereplését, utána ügyvédként folytatta. Az Udvarhely és Bardóc széki III kerület szervezését vállalta magára. 1852-ben elfogták, a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék 1853. október 11-én halálra ítélte. 1854. március 10-én a ma-rosvásárhelyi Postaréten kivégezték. 37 éves volt.
      
      NAGYVÁRADI HORVÁTH KÁROLY, született 1829-ben a háromszéki Teleken. Földbirtokos volt. 1852-ben elfogták, a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék 1853. október 11-én halálra ítélte. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégezték. 25 éves volt.

Bakó Zoltán

Forrás: http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/lap.php?id_lapszam=14

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.