Hírek : Magyar Kálvária -Hol emlékezzünk? |
Magyar Kálvária -Hol emlékezzünk?
Kiss Endre József 2014.05.20. 20:19
Június 4-én vagy akörül - évente legalább egyszer - el szoktunk menni a sátoraljaújhelyi Magyar Kálváriára, hogy a trianoni nemzetgyilkossági kísérletre emlékezzünk. A Magyar Kálvária -a Trianonnal elszakított városok, területek emlékhelyeivel - a nemzeti kegyelet országosan egyedülálló létesítménye. A hatalom nem szeretné, hogy nemzeti zarándokhellyé váljon, bizonyára ezért nem reklámozza. Pedig az utóbbi évtizedekben megmentette a pusztulástól, szépen felújította és folyamatosan gondozza a helyi, civil összefogás.
A Szár-hegy - ahol ez található - a magyarság szakrális hegye: - ki tudja, milyen ősidők óta látogatják ezt a kultuszhelyüket a magyarok?
Hol tartsuk az idén a trianoni megemlékezésünket? Mert a Magyar Kálvária bejáratát ui. félig lebontották; az egykori sétányon most teherautók, nagy gépek járnak; eltűnt a gyalogösvény melletti kilátó; a Szent István Kápolna és az Országzászló közötti fennsíkon egy ideiglenes lerakatot találunk.
Nem tudok arról, hogy társadalmi vita előzte volna meg az itteni munkálatok elkezdését. Mindössze az Újhelyi Körkép márciusi számában olvastam arról, hogy a Kalandpark terjeszkedik és a Magas-hegyet a Szár-heggyel lanovka és átcsúszó pálya köti majd össze. Abban a reményben ruháznak ebbe a kötélpályába kb. 600 millió Ft-ot, hogy növekedni fog a turizmus és a sportcentrum látogatásának emelkedésével növekedni fognak az önkormányzat bevételei.
Az jutott eszembe, amit a fővárosban a Hősök terén láttam: - gördeszkázó gyerekek az Ismeretlen Katona sírját használták arra, hogy bemutassák akrobatikus képességeiket és azon gyakoroljanak. Vajon mi lesz a Szár-heggyel, ha a Kápolna alatt kiépül a lanovka fogadó állomása mindazzal együtt, ami egy ilyen létesítmény körül ki szokott épülni? Mi lesz a nemzeti kegyelettel azok részéről, akik kifejezetten a Magyar Kálváriát keresik fel? Be lehet-e majd járni jó érzéssel a magyar fájdalom útját akkor is, amikor ott a zárt kabinos kötélpálya közönsége népesíti be a környéket és a 80 km-es sebességgel átcsúszók érdektelenségével szembesülhetünk? Mi lesz a kulturális turizmussal, amely Sátoraljaújhelyben célzottan a Kazinczy Múzeumot, a Magyar Kálváriát, a Levéltárat, a Magyar Nyelv Múzeumát, Borsiban Rákóczi szülőhelyét látogatja és nincs igénye arra, hogy pl. az extrém sportolásnak hódoljon vagy azzal foglalkozzon?
Nem vitás az, hogy egy kalandpark-turizmus jövedelmezőbb az intellektuálisnál, pusztán az a kérdés, hogy az egyiket érdemes-e a másik rovására terjeszteni? Az egyébként országos jelentőségű, kulturális turizmusnak, sőt, a nemzeti kegyeletnek törvényszerűen háttérbe kell-e szorulnia a jövedelmezőbb sportközponttal szemben? Érdemes-e félig agyoncsapni az egyiket a másikkal ahhoz, hogy a másik jobban érvényesüljön? Vajon visszakapja-e a Magyar Kálvária ezek után az eredeti formáját? Ha ez a tendencia érvényesül a továbbiakban, akkor - a következő lépésben - különféle szakmai és gazdasági hivatkozásokkal alátámasztva - nem tűnik-e el örökre a magyar fájdalom útja a térképről? És - visszatérve az eredeti kérdésünkhöz - hol tartsuk meg az idén a trianoni megemlékezésünket?
Sárospatak, 2014. május 20.
Kiss Endre József
|