Kovács Béla nem volt különösebben szovjetellenes, sőt, még a kommunistákkal és társutasaikkal kötendő nagykoalíciót is támogatta – viszont csak egy pontig. Ugyan reálpolitikus volt egy megszállás alatt levő, a kommunisták által már terrorizálni kezdett országban, de alapvetően a magyar nemzeti függetlenség elkötelezett híve volt. Kovács karizmatikus, megnyerő politikus volt, Rákosi személyesen is féltékeny volt rá. A „köztársaság-ellenes összeesküvésben”, amellyel megindították a nyílt színi hatalomátvételt a kommunisták, neki is meghatározott szerepet szántak. Az „összeesküvés” elleni perben - valójában a magyar hazafiak titkos társasága, a Magyar Közössége ügyében – később súlyos ítéletek születtek, köztük Donáth György halálos ítélete is. Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztését Rákosiék ekkor már régóta követelték, a kisgazdák azonban nem akarták kiadni. A kisgazda vezetés azonban rábeszélte, hogy menjen el Péter Gáborhoz az Andrássy út 60-ba. Őrület, mondhatnánk. Nem csak egyes vezető kisgazda politikusok gyávasága és önös számítása állt emögött, hanem az az őrjöngő légkör, amelyet a kommunista sajtó és a kommunista politikai gárda teremtett. Az Andrássy út 60-ból még kiengedték ebédelni, de amikor visszatért, a szovjet elvtársak letartóztatták. Kovács Béla elhurcolásáról a február 26-i lapok még hírt adtak, mindenféle fantasztikus leleplezéssel (az akkori fake news és dezinformáció keretében), majd csaknem egy évtizedig süket csönd volt. Rákosiéknak volt annyi esze, hogy nem akartak egy magyarországi pert Kovács Bélának rendezni, féltek a tömegtüntetésektől. De a szovjet gazdáik segítsége jól jött: a kisgazdák meghátráló vezetése hamarosan a politikai süllyesztőben tűnt el.

És mi volt Kovács Béla bűne? A szovjetek persze összeírtak mindenfélét az ítéletben, szovjetellenes terrorista csoportok szervezésétől a kémkedésig. Egy másik magyar ellenálló, aki mindként totális rezsimmel megismerkedett közelebbről, így nyilatkozott ezekről a perekről: „Ha nácik tartóztatták le az embert, mint politikai felforgatót, általában a tevékenységére, a barátaira, a terveire stb. voltak kíváncsiak. A kommunisták nem bajlódtak ilyesmivel. Ők már a letartóztatáskor tudták, hogy miféle vallomást fog aláírni az ember. De a fogoly nem.”

Ennek a művalóságnak, a kérlelhetetlen gyűlöletnek, az álcázott rombolásnak esett áldozatul Kovács Béla, éppúgy, mint számos magyar ebben az időben. Nemcsak a kisgazda és a nem-kommunisták leszalámizása ment végbe ekkortájt, de a magyar történeti identitás elleni támadás is megindult. A kommunizmus művalósága bontakozott ki, a magyar nemzeti hagyományok helyett a proletár internacionalizmus és a szocialista ál-hazafiság jelent meg. Az irigységre és a rosszhiszemű, kicsinyes házmester-tempóra alapozott proletár öntudat mérge úgy tűnt, hogy átjárta a magyar társadalmat.

Forrás: http://mozgasterblog.hu - Máthé Áron

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.