- A hatvanas évek elején történt, hogy egy Szlovákiába házasodott pácini asszony édesanyja meghalt, és a hatóságok nem engedték haza a temetésre a hozzátartozót. Mivel a temetőnk a határ mellett van, a koporsót a helybeliek kivitték oda, ahol a nő szlovák területről, a Karcsa-tó csatornájának a túloldaláról elbúcsúzhatott anyjától - mondja Barati Attila, Pácin polgármestere. Hozzáteszi: az ilyen történetek juttatták arra az elhatározásra a kilencvenes évek elején, hogy a Bodrogközben szükség van egy határátkelőre. Az elképzelés megvalósításában partnerre talált Jakus Péterben, a határ túloldalán alig két kilométerre fekvő Nagykövesd polgármesterében. Közös kezdeményezésüknek köszönhetően a magyar kormány 1992-ben döntött a Pácin és Nagykövesd közötti határátkelő megnyitásáról, amiről azonban az akkori szlovák miniszterelnök, Vladimir Meciar kormánya hallani sem akart.

- 1993-ban meghívtam ebédre Jakus Pétert a határhoz, az ételt a pácini óvodából küldtem át neki a sátoraljaújhelyi határátkelőn keresztül - folytatja Barati. A több mint ötven kilométer hosszú út során az ebéd kihűlt. Az akciónak nagy híre lett. A szlovák kormány részéről viszont továbbra is visszhangtalan maradt az ügy.

A pácini polgármester azt mondja: a határátkelő megnyitásáért kezdeményezett éhségsztrájk gondolata egy nagykövesdi pincelátogatás során született.

- 1994 júliusában kezdtük el nagykövesdi kollégámmal a demonstrációt, ami tizenhárom napig tartott. Az, hogy éhségsztrájkunk végül sikeres lett, szerintem a jelentős nemzetközi sajtóvisszhangnak, valamint az emiatt kialakult európai uniós nyomásának volt köszönhető - véli Barati Attila.

A végül 1995-ben megnyílt határátkelő jelentősége a polgármester szerint elsősorban az, hogy megteremtette a lehetőséget a határ mentén az emberi, társadalmi kapcsolatok kialakításához. Pácin és Nagykövesd példáját követve az eltelt tizenkét év alatt több testvértelepülési kapcsolat jött létre a Bodrogköz magyarországi és szlovákiai területein fekvő falvakközött. Például Felsőberecki Bodrogszöggel, Alsóberecki Szőlőskével, Bodroghalom Bodrogszerdahellyel, Karcsa Kiskövesddel, Nagyrozvágy Nagygéressel, Zemplénagárd Nagytárkánnyal, Dámóc Dobrával, míg Lácacséke Perbenyikkel került szorosabb kapcsolatba. A pácini faluvezető szerint ezek nem jöttek volna létre a nehezen kiharcolt határátkelő nélkül.

- Pedig lenne látnivaló a mi vidékünkön is. A táj szép, és a térség gazdag történelmi értékekben - állítja Barati Attila, megemlítve, hogy Karos mellett került elő a Kápát-medence mindeddig legjelentősebbnek tartott honfoglalás kori leletanyaga. Erre a helyszínen sírkert emlékeztet, Kisrozvágy mellett pedig egy látogatható emlékpark mutatja be, hogyan éltek a magyar elődök Árpád vezér korában.

Nyugat-európai országokban járva tapasztaltam, hogy csakis a tőke képes igazi gazdaságfejlesztésre és munkahelyteremtésre - mondja Barati Attila, aki szerint az önkormányzatok csak a megfelelő körülmények kialakítását vállalhatják. A bodrogközi települések azt szeretnék, ha a befektetők felfedeznék ezt a kistérséget. A pácini polgármester szerint e vidék települései a határ két oldalán akár egy hétig is képesek programot, látnivalót kínálni egy családnak. Reméli, hogy ezt az idegenforgalmi vállalkozók is mihamarább felismerik, és megkezdik azokat a turisztikai fejlesztéseket, amelyekre eddig hiába vártak a bodrogköziek.

Forrás: nol.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.