Történelmi mélypontra zuhant, decemberben százezer alá esett a közmunkások száma. Immár belőlük is hiány van. Hogyan kerülnek a világvégi falvak tartós munkanélkülijei a pesti építkezésekre? Milyen új bűnözői réteg vastagszik meg rajtuk? És miért állítják a szakemberek, hogy aki most közmunkás, az már az is marad?

Ófehértó, Nyíregyháza mellett fekszik, a baktalórántházai járásban. Nem a legszerencsésebb vidék, de nem is a legszerencsétlenebb: dohányföldek övezik, vasútvonaluk van, város is a közelben. A lakosságnak mintegy 20 százaléka tartozik a cigány etnikumhoz. 2008 végén, a válság kitörésekor, az 1710 munkaképes lakosból 382 volt munkanélküli, 22 százalékos mutatóval rendelkeztek, a magyarországi átlag háromszorosával. A helyzet alig javult öt év alatt, 2013-ra még mindig 363 munkanélkülijük volt, akik közül 230 egy évnél régebben keresett állást sikertelenül.

Mégsem állítanánk, hogy a közmunkaprogram hatástalan volt, sőt. Ez készítette fel az ott élőket a gazdasági fellendülésre, csökkentette a közüzemi számlák arányát, ritkává vált a gyermekéhezés, részben ennek is köszönhető a kistelepüléseken tűrhetetlen bűnözés javulása (Józsiék baktalórántházai járásában például 60 százalékkal), és az, hogy az utóbbi öt évben alapjában változott a helyzet. A 21 százalékos munkanélküli-mutatóról tavaly decemberre sikerült 14 százalékra visszajönniük, tehát százzal kevesebb ma a munkanélküli, mint öt évvel ezelőtt, és 117-tel kevesebb az egy évnél régebben állást nem találó. Relatíve azonban Ófehértó helyzete nem javult, sőt – 2008-ban az országos átlag háromszorosa volt a munkanélküliek száma, ma négyszerese.

De hogyan lehet még mindig ennyi munkanélküli Szabolcsban, amikor nemcsak szakmunkásokban, de segédmunkásban is óriási a hiány országszerte? Erre vagyok kíváncsi.

bevonjuk a körbe Kovács Annát, aki mentorként dolgozik oktatási programokban részt vevő alföldi közmunkások mellett, és segítséget kérünk Lovász Ibolyától, aki brigádvezetőként irányítja egy kis falu közmunkásait Dél-Baranyában. Emellett megkerestük a baktalórántházai járás egy apró falujának polgármesterét, aki névtelenséget kérve segített nekünk eligazodni a Nyírség világában. Végigbogarásztuk A közfoglalkoztatás hatása a helyi gazdaságra, helyi társadalomra című jelentést, amit a Hétfa Kutatóintézet készített a Belügyminisztériumnak, és ebben éppen Józsiék járását is részletesen elemzik. (Írásunk további adatai a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és a KSH 2016-os mikrocenzusból származnak.)

Pontosan arra jutottunk, amire Józsi is, hogy a közmunkássorból való kiemelkedésnek két módja lehet: a tanulás és az ingázás. Csak így tudják az alulképzettségből fakadó hátrányt felnőttként ellensúlyozni. 2001-ben 1,1 millió ember járt más településre dolgozni, 2016-ban már 1,6 millió.

A más régióban dolgozó és élő munkavállalók közül pedig a falusiak aránya nőtt meg a legnagyobb arányban, duplájára. Minél kisebb egy település, annál inkább ez a kitörési pont. Csak éppen nem fekete vonatok hozzák már őket, hanem fehér furgonok.

A Nyírségben a családos nők és az ötven év feletti férfiak azért sem tudnak részt venni a képzésben, mert például már a harmadik, negyedik osztályuk is hiányzik, és erre valahogy nem gondolnak a programok kiötlői. Megmaradnak hát örök közmunkásnak.

A nyírségi polgármester is megerősíti, igen, jönnek emberek, akik munkaközvetítőnek mondják magukat, egy kisbusznyi munkást visznek el, azután nem fizetnek.

– Felmondanak a közmunkásaim, hogy ők most mennek Pestre. Amikor kérdezem: biztos, jó lesz ez nektek, azt felelik: „Igen, jól fogunk keresni, télen is lesz munkánk.” Aztán be lesztek jelentve? „Azt nem hiszem”. Ez a válasz, és jönnek vissza lógó orral, hogy nem fizették ki őket. Hogyan is mehetnének a rendőrségre? Magukat is fel kellene jelenteniük, hiszen feketén dolgoztak, ők is vétettek a törvény ellen! A bűnözők tudják ezt, és kihasználják a nyomorúságukat.

Kovács Anna szerint az Alföldön is ez ment, de az utóbbi hónapokban már nem hall ilyenről.

– A szőlőkben tízezer forint most a napszám, ha a gyáraknak nincs emberük, de nagy megrendelést kapnak, ők is kifizetnek ennyit. Csakhogy a közvetítő nem pusztán a gyártól kért fejpénzt, hanem az emberektől is. Így első hét végén csak hétezret fizetett ki nekik, a következőn meg azt mondta, majd megadja az összeset, de végül nem fizetett. Emiatt már nem mennek el a csalókkal, de tisztességesen is sokkal nehezebb munkásokat toborozni, odalett a bizalom. Pedig próbálkoznak, uniós támogatásokból „fejvadászokat” alkalmaznak, vagyis olyan mentorokot, akik csomagosztásokon próbálják levadászni az embereket. Ezúttal nem a képzésekre, hanem munkahelyekre.

A polgármester azt mondja, hiány van már közmunkásból is, legalábbis nyáron. A közmunkásainak jó része ugyanis valami furcsa köztes világban él, nem akar elhelyezkedni rendes állásba, viszont közmunkás sem akar maradni, ezért fizetés nélküli szabadságot kér tavasztól őszig.

– Hoznak egy igazolást, hogy ők most elmennek dolgozni – meséli. Egész szezonban a környékbeli mezőgazdasági vállalkozónál dohányt törnek. Október elsején meg visszajönnek közmunkásnak.

Csakhogy az egész közmunkásdinak az lenne a lényege, hogy segítse az alkalmi, szezonális munka helyett állandó munkához juttatni az embereket, de hiába vannak a polgármester és Józsi falujának szomszédságában is nagy munkaerőhiánnyal küzdő üzemek, nem találnak embert oda.

De miért nem? A dohányültetvények palántanevelő fóliasátrai már tavasszal olyan forrók, mintha egy még nem teljesen felfűtött szaunában kellene palántázni. A nyár sem kellemesebb, akkor az embernyi magasságú dohánysorok között a homokon hajladoznak reggeltől estig a fullasztó, párás melegben. Miért nem választják ehelyett egy üzem állandó bérét? Talán mert a dohányföld az egyetlen biztos pont az életükben, jöhet válság, mehet, ott mindig dolgozhatnak?

A magyarázat logikus, a dohányföld jobban fizet, és nagyobb szabadságot ad. Semmi sem történik, ha egy-két napot kihagynak. A telet pedig, amikor a bejárás a legkellemetlenebb, megoldják a közmunkával. Alkalmazkodnak, és így éri meg nekik. Amióta családonként két-három ember is kaphat közmunkásbért, telente egy sokgyermekes házaspár a családi adókedvezmény révén 140 ezer frontot is hazavihet. Nem nagy pénz, de esetenként kettejüknek együtt sincs nyolc osztálya. Ha a nagyobb gyerek is velük tart ezzel együtt már közel kétszázezer forint lehet a bevételük a családi pótlékon kívül. Ha még adódik emellé egy kis mellékes, elég jól elvannak, és otthon alszanak a saját ágyukban.

Nem váltja ki a vállalkozói igazolványt, közmunkásként megvan a biztosítási jogviszonya, és amit mellé keres, az tisztán az övé. Bolond lenne beosztottként másnak ugrálni.

De hát közmunkásként nem azt teszi? – kérdeznénk, de Ibolya elénk vág. –Választási évben? A közmunkások adják a falusi polgármesterek szavazóbázisát, úgy kell velük bánni, mint a hímestojással. Nagyjából azt csinálnak, amit akarnak.

Persze gyakoribb, hogy az iskolázatlanok és az idősebbek maradnak. Az önkormányzatok legnagyobb baja, hogy nem találnak brigádvezetőt, vagyis iskolázottabb, önálló munkavégzésre alkalmas irányítót melléjük, mert már mind a versenypiacon dolgozik. A Hétfa Kutatóintézet szerint is

végére értek a közmunkástartaléknak, akik benne vannak, azok viszont bennragadtak, az idősebbek, a kisgyermekes nők és a betegesek aligha fognak visszatérni a munkaerőpiacra.

2011-ben a nők aránya 41 százalék volt, tavaly viszont már 54 százalék a közmunkások között, az 55 év felettieké pedig 5-ről 22 százalékra nőtt. Az a képtelenség alakult ki, hogy miután 2017-ben a közmunkásoknak mintegy 20 százaléka elhelyezkedett, már nem tudják feltölteni a keretszámokat, bizony hiány lett, főként képzett közmunkásokból. Ám így is maradt csaknem százezer ember, akiről csak így tudnak gondoskodni. A szakemberek ezért azt javasolják, hogy mielőtt káoszba fordul a program, mert irányító nélkül maradnak a bennragadók, a közmunkásokat irányító kulcsembereknek adjanak piaci bért, és az egész alakuljon át egy támogatott, speciális foglalkoztatássá.

Vagyis nincs bejelentve. Kovács Anna megerősíti, ezek a jelek erre utalnak, náluk is gyakran előfordul ez, akármilyen jól fut a gazdaság, akármennyire megy az építőiparnak, a vállalkozók még nagyobbat szakíthatnak, ha a legkiszolgáltatottabb munkavállalókat nem jelentik be. De évek óta? Ha egy fővállalkozó nem számít munkaügyi ellenőrzésre, akár évekig foglalkoztat embereket feketén. S valóban, nem úgy nézett ki, hogy ismerős Józsinak a procedúra, amikor alkalmi munkavállalóként bejelentettem.

Forrás: www.valaszonline.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.