Hírek : Üvegre rótt emlékezet. Egy bodrogközi plébános hagyatéka.
Üvegre rótt emlékezet. Egy bodrogközi plébános hagyatéka.
2022.07.13. 12:58
Petrik Béla tisztelendő úr és négyszáz üveglemeze
Alapítványi támogatásokból és kassai, valamint pozsonyi hivatalok segítségével sikerült megmenteni a ritka fényképészhagyatékot, amelyen önkéntesek is dolgoztak
Rövidesen Magyarországon is látható lesz a fényképész plébános, Petrik Béla hagyatéka, aki után 406 darab üvegnegatív maradt a bodrogközi Rad község plébániáján, ahol 1920-tól nyugdíjazásáig, 1957-ig működött.
Böőr Roland atya mindenkinek szívesen megmutatja Petrik Béla fotográfiáit (Fotó: Görföl Jenő)
A Petrik Béla üvegnegatívjait rejtő plébánia a Tice partján áll, gyönyörű természeti környezetben. Volt hát mit fényképeznie az ormótlan Kolios kamerával az 1911. június 11-én, Nagykövesden pappá szentelt Petrik Bélának, aki 1888-ban született a közeli Kistárkányban. A fényképezést nagybátyjától, Petrik Alberttől is megtanulhatta, aki tizenegy évvel volt idősebb nála, Budapesten élt, neves építészettörténész, fotográfus volt. Ahogy a tisztelendő úr hagyatékából tudjuk, többször meglátogatta rokonait, így a Nagykövesden és Sárospatakon káplánkodó Petrik Bélát is. Ám Albert ígéretes pályája 1916. augusztus 27-én a Belejowi erdőben zajló harcokban félbeszakadt, ezután az ifjú káplán a fényképezés terén csak magára hagyatkozhatott.
Petrik atya immár friss hittanári vizsgával aztán Kassára került, ahol beiratkozott a jogi akadémiára is. Kolozsváron tette le az alapvizsgát, de pályafutására pontot tettek a csehek és Trianon. Kassáról 1920-ban Radra, ebbe a négyszáz lelkes, színmagyar faluba helyezték. Ahonnan persze kezdetben szabadult volna, visszavágyott Kassára, a magasabb szellemi nívójú környezetbe. Amiből szerencsénkre nem lett semmi, így hosszú évek munkájával elkészülhetett a sok üvegnegatív. Ezeken ott vannak a népes Petrik család tagjai, de a radi, és a környékbeli emberek is. Megjelennek rajtuk történetek, mert sűrűn jártak arra az árvizek, melyek közt volt olyan nagy is, hogy a falu legmagasabb pontján álló plébánián laktak az asszonyok és a gyerekek, a férfiak pedig a tornáchoz kikötött ladikokban aludtak. A víz ekkor az új, 1822-ben épült templomba is befolyt. Eveztek is lélekszakadva Petrik Bélához, hogy ott valami nagy gyilkosság történt, mert vér festette vörösre a vizet. A józan gondolkodású pap pedig megállapította, hogy egy vízbe esett templomi zászló festékanyaga okozta a nagy riadalmat.
Ezt a világot láthatjuk a radi plébános fotóin, akit 1945-ben két hónapra börtönbe csuktak, mert nem volt hajlandó megtagadni magyarságát. Ugyanezért ült a következő év januárjától egészen decemberig, elkobozták minden vagyonát – az üveglemezeket úgy látszik értéktelen kacatnak tartották –, és tíz esztendőre elvesztette politikai jogait is. Nyugdíjazása után szülőfalujába költözött vissza a mellette házvezetőnőként kitartó nővérével. Ötszáz oldal feljegyzést hagyott hátra a plébánia és a falu életéről, illetve profin megkomponált, magas színvonalú, dokumentumértékű fotográfiáit.
Amelyeket a jelenlegi plébános, Böőr Roland atya utánajárásának köszönhetően alapítványi támogatásokból, a Kassai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal, a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Kara és a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Levéltár együttműködésével, önkéntesek segítségével sikerült dokumentálni és hosszú távra megmenteni.